Parazita új testamentuma a sötétség urának.

Nagy Imre testamentuma, a Magyar Golgota Egy igazi ügynök beismerő vallomása, üldöztetése és végrendelete Rejtvény: az ügynök családi neve? Mindez látomás és vízió. Zagyva magyar történelem. Ha a regény szereplői magukra ismernének, neveik véletlenül egyeznének, az eseményeket és párbeszédeket, igaznak, megtörténtnek hinnék, az csak kitaláció. Minden kitaláció.

A féregíró ezért elnézést sem kér, mely helminták hányást okoznak sem köszöni. Betegápolást sem vállal. A gyengébb idegzetűek az olvasást már most abbahagyhatják. A teremben csend volt, az utcáról sem szűrődött be semmi zaj. A főpappal ritkán találkozott, leginkább a vasárnapi miséken, a kollégium melletti templomban. Az atya végigsétált a padsorok között, kopaszodó tarkója meg-megbillent a fekete reverenda fölött.

A diák sem akkor, sem később nem kérdezte meg, mit is jelent pontosan ez a mondat, bár soha el nem felejtette. Valami ünnepélyessé tette azokat a pillanatokat, Szívem Imit is boldogság töltötte el, bár nem tudhatta, hogy ezt az emléket sem törölheti el többé az életéből. Meg annyi mást, melyet szeretett volna elfelejteni, meg nem parazita új testamentuma a sötétség urának tenni, talán még az életét is. Idegen volt ott minden. A magas hegyekkel körített Innsbruck hegycsúcsain egész évben hó csillogott.

Az igazi síparadicsom, a felvonó, a gyors folyású hegyi patak, a rengeteg, gyönyörű platánfa sem tudta kitörölni emlékeiből a sivár, akácos, kunsági falucskát, az estéli gulya hazatérését. Ha akarta, bármelyik percben hallhatta a kunhegyesi nagytemplom harangszavát, a poros, forró nyarak felcsapódó dűlőútjait látta, amikor a magyar nyelvű könyvei fölé hajolt. Nem tudta, mit hoz a sorsa, nem is foglalkoztatta annyira, későn érő típus volt, olyan, aki az életét álmaiban, ábrándozásaiban éli meg, ahol minden sikerül, minden úgy alakul, ahogy elképzeli.

A valóságot teremtette meg ábrándjaiban, a soha be nem következő pillanatokat, amelyek mindig szebbek és édesebbek voltak, mint a hideg-rideg hétköznapok.

Sz. Lukács Imre. Nagy Imre testamentuma, a Magyar Golgota

Szívem Imi jól tanult. Néhány hete került a tiroli városba, az őszi iskola-kezdésre, egy messzi falucskából, ahol hónapokig élt, és bár kedvelte a Steinbach am Attersee nevű települést, mégsem kereshette fel soha többé. Nem élt ott rosszul, csak tanulnia kellett a német nyelvet, a hegy aljába épített Chandler Heimben. A kapujuk a mély, sötét, hideg tóra nézett, csónakházak húzódtak szinte a hegy s a fák alá, és nyár derekától már fürdeni lehetett.

• The Project Gutenberg eBook of Vezető elmék by Zoltán Ambrus
• AB A Mint más amulettek és talizmánok, ezt is összekötő kapocsnak tekintették a misztikus erővonalakkal, amelyek körbefogják a világot és kapcsolatban állnak a felsőbb hatalmakkal.
• Hagyjátok a tudományt a bölcsekre, a büszkeséget a nemesekre, a fényüzést a gazdagokra; legyetek részvéttel az alázatos nyomoruság iránt; a legcsekélyebb és legmegvetettebb lény egymaga annyit érhet, mint a hatalmas és büszke lények ezrei.
• Sz. Lukács Imre. Nagy Imre testamentuma, a Magyar Golgota - PDF Free Download

Csónakkal meg eljutottak a tó környéki bájos kis falvakba, meg a vendéglőkbe. Hontalan, menekült magyar fiúk népes csapata élt az otthonban. Vezetője a salzburgi állomásról fuvarozta oda az új magyar jövevényeket, a fekete képű fiú csak bámult és talán félt is, ahogy a Volkswagen mikrobusz ablakán ki-kipillantott a kacskaringós hegyi utakra, az éles kanyarokra.

Annyi fát és vizet addig soha sem látott. Hosszú út, hosszú vonatozás volt mögötte, hiszen a treiskircheni lágerből indult FelsőAusztriába. Az otthon vezetője, Herr Spaun nem volt bőbeszédű ember, de mindig dolgozott, beszerezte az eleséget, rendet tartott a fiúk között, hétvégeken Salzburgba utazott a családjához, kerek képe kipirosodott, közepes termetét vastag hangjával ellensúlyozta.

Szívem Imre, aki soha sem akart megöregedni, aki soha sem gondolta, hogy az élet majd rajta is átvágtat, mint a gyorsvonat, aki magát inkább gyávának, mint bátornak tudta, aki a legtisztább magyar forradalom és szabadságharc hőse, és árulója lett, nagy kalandnak fogta fel a körülményeit, amelyben minden csak játék, múló idő, mindenki másra igaz, de rá nem vonatkozik.

Akár itt se lenne, egy nádfedeles kicsi ház megvárja, a fekete ruhás, kicsi kun asszony, meg gyönyörű szőke kedvese. Az otthon kövér és alacsony szakácsnője számtalanszor kérdezte: - Warum bist Du traurig? Hiába kérdezték tőle, törhette a fejét, nem tudott megfelelő magyarázatot adni; a szomorúság és a magány lényéből áradt. Még az öröm pillanataiban is vele volt, ha árulkodó jegyeit elrejtette egy-egy félszeg, rövid mosoly, mégis úgy burjánzott testében, mint a kóros daganat.

Mi mozog a maszkokban???

Miért is? Mikor találja meg a magyarázatot? A gyerekkorban keresse? A szépséges szép Szívem fiúk történeteiben?

Zavaros, összekuszálódott múltjában? Az aranyos gyerekkorban, amikor a parasztbába világra húzta a gyepszéli árendás házacskában, vagy a későbbi nagy válási jelenetekben, kibékülésekben, amikor rájöttek Kis Szívem szülei, hogy jobb újra megpróbálni az együttélést, éppen az egyetlen, fekete fejű fiuk kedvéért.

Később a Porcsíny utcai, Gulyás mama kis házának istállójából átalakított szobában olyankor mosoly költözött a kis huszár arcára, a sok ajándék elkápráztatta, elfeledtette vele azokat a részeg veszekedéseket, amelyek után anyjával együtt szaladhattak az éjszakában, vagy a szülője kerékpárra pattant, őt meg a csomagtartóra ültette és a sötét, elhagyatott utcában, a Juhász Bálint háza után reszkettek a félelemtől, amíg megérkeztek Szülike parányi hajlékába.

Még nagy korában is félt abban a görbe utcában, amikor pedig már a Népkörben bálozott, végig futott hátán a hideg borzongás, olyankor fütyörészett, mintha dalénekes, vagy füttymester akarna lenni. Azok a békülési ajándékok elhozták neki a mosolyt, az örömöt, a forgópisztolyt, az olcsó ólomkatonákat és az igazi futball labdát, mert az édesapja így kerülhetett újra felesége kegyeibe, a szívhez szóló cigányzenekaros szerenádok nem jelentettek annyit, mint a felfénylő gyerekszemek.

Szimbólumtár | Digitális Tankönyvtár

Mire mentek a büszkeséggel, hogy majd megmutatják a másiknak! Parazita új testamentuma a sötétség urának sem vallotta be, hogy a nagy kalandozással mégis boldogtalanok lettek, elrontották az életüket, gyerekeik sorsát megnyomorították a lázas és elrontott fiatalságukkal.

Az emlékek megfakultak. Még az áttivornyázott éjszaka is elszürkült, melyben a gangon akasztotta fel Gulyás Bözsit részeg férje, de a kapatos komája, vitéz Bicskás Lajos levágta a kötélről az elalélt asszonyt, aki magához térve, Kis Szívemet a keze ügyébe kapta, és a Selyemkúttól elszaladtak éjnek évadján a Porcsíny utcai Gulyás házba. Nincsen már, aki emlékezzen ezekre. Minek is? Az Idő mindenek hóhéra, mert mindent és mindenkit megöl, még az emlékeket is.

Szívem nagymamája házában is jó melegség fogadta a kis vitézt.

A kicsi, gömbölyű öregasszony maga mellé engedte az ágyába. Innen vitték el a közeli óvodába, de a társas élet nem tartott sokáig, mert hősünk csintalankodott, az óvónő meg ráförmedt: - Gulyás levest főzök belőled és megeszlek.

Kis Szívem Gulyás mamájára gondolt, és annyira megijedt, hogy többé nem lehetett elvonszolni sem az oviba. Szívem mama földes, kemencés szobájában lakott Szívem Pál is feleségével, három lányával, a szomszédos házban pedig, de ugyanazon udvaron, Szívem keresztanyáék, egyetlen lányukkal.

Keresztanyja állandóan verte a szövőszéket, akit paraziták sújtanak készített leginkább, a családban nadrágot, kalapot viselt, mert a keresztapja, Szívem Lajos, nagydarab, lassú, aluszékony, beteg ember volt, aki leginkább azt várta, hogy szájába repüljön 4 a sült galamb. A keresztanyja megteremtette ezt az illúziót. Keresztfiának szintén, aki valahányszor megfordult náluk, mindig vajas-mézes kenyeret kapott.

A parányi udvart ott soha sem verte fel a fű, mert az ugrálós, szép Szívem lányok hamar letaposták. A Dóczi néni papír- és dohányárudájával szemben Horváth Lajosék vegyesboltja tartott nyitva. Szeretett odajárni, a tágas, tiszta üzletben ingyen cukorkát kapott.

Práczki István - Új Testamentum 2002.

Az ablakban lévő négerbaba fején fonott tálban déligyümölcsöt láthatott, feketekávé folyt egyik edényből a másikba. Kis Szívem leginkább a bocskorszíjat szerette. És a szódavizet. Azt meg a Potyóék szikvízüzemében ihatott, amelyikkel udvarlábasok voltak Szívem keresztapáék. A messzi múlt kit érdekel? Lassan már a betű is kimegy a divatból, ez a világ nem kíváncsi sem a múltjára, sem a jelenére, sem a jövőjére, csak az önmaga köldökére, meg ami alatta található. Arra is csupán percekig.

Akkor is a Szívem házba szaladtak a közeli Református Nagytemplom kertjéből, amikor játékuk veszekedéssé fajult, és Széll Miska bicskájával hasba szúrta. A Czégény gyerekek lefogták a szurkálót, Kis Szívem fél kézzel csépelni kezdte, mert elborult az agya, biztosan agyonveri a jóval erősebb fiút, ha nem vérzett volna a sebe.

Mészáros Elek megjegyezte: - Szerencsés napod van, Szívem Imi.

Ezt a knyvet a zsidk egszen termszetesen nem tartjk szent k! Ennek megfelel! A zsidk trtnelme ugyanis - az ortodoxok szerint - a Trban nlunk az testamentumnak nevezett szent iratokban van megrva. A keresztny- keresztyn vallstants szerint viszont Jzus- Krisztus az egsz emberisget, benne a zsidkat is megvltotta, akr tetszik ez az emberisgnek akr nem.